Honlapunkon szeretnénk betekintést nyújtani a lovas állatorvosok gondolkodásába, mindennapi tevékenységébe, lehetőségeibe és feladataiba.
Ahhoz, hogy egy betegséget sikeresen kezelhessünk, fontos azt részleteiben megértenünk. Remélem, ehhez sok hasznos információt találnak a kedves olvasók lovaik egészségét, betegségeit illetően.
Sokszor a legjobb megoldás a gyógykezelés során a műtét. Pár veszéllyel azonban érdemes tisztában lenni.
- A legnagyobb veszély az altatás. Sajnos a tervezett műtétek során 10.000 lóból egy nem bírja ki az altatást. Ennek hátterében rejtett betegségek, illetve gyógyszerérzékenység állhat. Az élőlények annyira bonyolult és összetett szervezetek, hogy lehetetlen mindent tudni róluk. Az altatás előtt éppen ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy minden kockázatot sikerült-e kizárni. Életmentő műtétek esetében, mint például a kólika, ez a szám jóval nagyobb, hiszen nem egy egészséges, hanem egy erősen igénybevett szervezetnek kell a további terhelést elviselnie.
- Fertőzés. Bár a műtét során minden orvos és asszisztens igyekszik az aszepszis szabályait betartani, mégis előfordul, hogy gyulladás lép fel a beavatkozást követően. A fertőzés kialakulhat az utókezelés során is. Bizonyos esetben a fertőzések nagyon veszélyesek (például: artroszkópia, hasüregi műtét, csontműtét), máskor pedig könnyen kezelhetőek.
- Varratelégtelenség. A műtéti seb szétnyílhat. Ennek hátterében lehet fertőzés, de okozhatja az is, hogy a műtét túlságosan megsértette a szöveteket. Vannak lovak, amelyeknél a sebgyógyulás ismeretlen okból nem megfelelő, a vágás egyszerűen nem akar összeforrni. A legtöbb esetben ez nem okoz túl nagy problémát, csak az utókezelés idejét növeli meg.
A csontműtétek szövődményei
A csonttöréseket követően gyakran műtétre van szükség. Ezen műtétek a legnehezebbek közé tartoznak, mind a kivitelezésben, mind a technikai igényüket illetően, ezért elég költséges eljárások. Sajnos előfordul, hogy nem minden a várt irányban halad. Három fő szövődményt szeretnék bemutatni. Sajnos a szövődmények fellépése során nagyon megnőnek a további költségek és csökkennek a gyógyulás esélyei.
Fertőzés. A műtét során kivételes igény van az úgynevezett aszepszis (steril, kórokozó mentes környezet) iránt. Ezért a műtendő területet nagyon alaposan lefertőtlenítik, majd izolálják. A sebészek ugyanilyen gondos bemosakodás után steril kesztyűt és köpenyt viselnek. Ha a beültetett fém implantátumok mellé baktériumok tudnak telepedni, azokat onnan kiirtani szinte lehetetlen addig, amíg a fémeket el nem távolítjuk. Sajnos, főleg a végtagon, kicsit nagyobb az esély erre, hiszen közel van a földhöz, nehéz tisztán tartani, ráadásul mind a törés, mind a műtét gyengíti a végtag vérellátását, ami ideális környezetet teremt a baktériumoknak a megtelepedésre. Mindezzel együtt, a szeptikus szövődmény előfordulásának gyakorisága kevesebb, mint 5 százalék.
Implantátum elégtelenség. A törött végtagokon olyan hihetetlen erők hatnak, amit a legtöbb implantátum képtelen elviselni anélkül, hogy eltörne. A speciális, méregdrága implantátumok kifejezetten erre lettek kifejlesztve. de nemcsak a fém, hanem a csont is megadhatja magát és kiszakadhatnak a csavarok, mint a vályogfalból.
Túlterheléses, savós patairha gyulladás (supporting limb laminitis). A műtét után életfontosságú, hogy a ló mielőbb terhelni tudja műtött végtagot, tehermentesítve ezzel az egészségeset. Ha ezt nem tudjuk elérni, mert a törés olyan súlyos, előfordulhat, hogy a túlterhelt oldalon savós patairha gyulladás alakul ki. Ilyenkor nagyon nehéz a két, önmagában is súlyos probléma együttes kezelése.
Az ízületi injekció szövődményei
Az ízületi injekció beadása a kedvenc orvosi beavatkozásom. Nagyon hatékony, de nem túl könnyű beavatkozás. Egy nagyon-nagyon ritka, ámde veszélyes szövődményről mégis tudni kell. Ez pedig a baktériumok bekerülése az ízületbe a beavatkozás során. Ekkor fertőző ízületgyulladás alakul ki, amit nagyon költségesen lehet kezelni és az is előfordulhat, hogy sikertelenül.
Három forrása van a fertőzésnek:
- A beavatkozást végző orvos keze. Ezt én azzal védem ki, hogy mindig, frissen kibontott, steril kesztyűt használok.
- A ló bőre. Megfelelő előkészítéssel el lehet pusztítani az itt található baktériumokat. Én egy alapos mechanikai tisztogatás után, 3-5 percen keresztül mosom a bőr felszínét kétfajta fertőtlenítős szappannal (klórhexidin és Betadine). Ezután három alkalommal, izopropil-alkohollal teljesen átnedvesítjük a területet úgy, hogy várunk közte, hogy a fertőtlenítőnek ideje legyen hatni. Fontos tudni, hogy a bőr alatt is lehetnek baktériumok, ettől bőr alatti gyulladás alakul ki. Ha ennek a gyanúja fennáll, sohasem szúrom át itt a bőrt, nehogy így jussanak a baktériumok az ízületbe. Ha nagyon fontos, másik irányból szúrom meg az ízületet, de legtöbbször inkább csak akkor adom be az injekciót, ha a fertőzés már elmúlt.
- A felhasznált eszközök, gyógyszerek. Mindig, frissen kibontott, steril eszközöket és gyógyszereket használunk. Azt a tűt, amellyel felszívom a gyógyszert, a beadásra már nem használom. Ha az első szúrással nem sikerül bejutni az ízületbe, a második szúrást mindig új tűvel végzem. A gyógyszerbeadás biztonságát tovább növelhetjük, ha egyidejűleg egy kevés antibiotikumot is adunk.
A kólika szövődményei
Ha a kólikát sikerül műtét nélkül megúszni, valószínűleg szövődményekkel sem kell számolnunk. A kólika műtét után van néhány kiemelten fontos szövődmény, melyekről érdemes pár szót szólni.
Hashártyagyulladás. A műtétnél nagyon ügyelnek a sterilitás/aszepszis szabályainak betartására. A műtendő területet nagyon alaposan lefertőtlenítik, majd izolálják. A sebészek ugyanilyen gondos bemosakodás után steril kesztyűt és köpenyt viselnek. Ennek ellenére előfordulhat, hogy baktériumok kerülnek a hasüregbe, legtöbbször a bélen ejtett metszésen átjutva, vagy (gyakran már a műtét előtt,) a megbetegedett bélszakaszon átszaporodva. Sajnos, ez egy igen súlyos állapot, a beteg lovat szinte minden esetben elveszítjük.
Belek összenövése. A műtét után pár nappal alakul ki, amiatt, hogy a betegség és a műtét miatt a belek felszíne kissé begyullad, egymáshoz, vagy egyéb hasűri szervekhez tapadnak, végül összenőnek. Egyes esetekben ez sosem derül ki, mert semmiféle tünetet nem okoz. Máskor enyhe, visszatérő kólikázást eredményez a takarmány tovahaladásának akadályozódása miatt. Súlyos esetekben a lovat újra kell műteni
Savós patairha gyulladás, vagy laminitis. Ennek a betegségnek számtalan oka lehet. Ezek közül az egyik, hogy azok a kólikás lovak, amelyeket műteni kell, általában olyan bélbetegséggel rendelkeznek, melynek során igen nagy mennyiségű méreganyag halmozódik fel a belek üregében, ami aztán felszívódik és a patákat támadja meg. Ennek a kimenetele sokszor megjósolhatatlan, kezelése nehéz.
Hasfali sérv. Előfordul, hogy a hasizmokon ejtett metszés nem tud összegyógyulni és idővel, lassan elenged. Szerencsére a bőr ilyenkor már teljesen meggyógyul és az előeső beleket biztonságosan tartja, életveszélyt nem okoz. Érdemes a problémát egy újabb műtéttel megoldani.
